Az ellenséges vonalak mögött különállóan, kisebb, általában kétfős csapat. Feladatuk az információgyűjtés az ellenfél haderejéről, mozgásukról, utánpótlásukról, és eközben elpusztítani a kiemelt fontosságú célokat (pl. tisztek, rádiósok), zavart okozni (pl. az utánpótlás szállító konvojokat támadva) vagy katonai erőket lekötni (egy kétfős "sniper-scout" egység akár egy század nagyságú katonai erőt is lefoghat, folyamatosan zaklatva azt), újabban emellett még a kemény célpontok azonosítása és célmegjelölése a légi csapáshoz is rájuk tartozik, sőt, a találat kielemezése is. Kiemelten fontos számukra az álcázás és a rejtőzés, általában az un. "Ghillie" álcaruhát viselik, és ügyelnek arra, hogy folyamatosan az adott terepviszonynak megfelelően nézzenek ki, hátrahagyott nyomaikat igyekeznek minimalizálni, illetve eltüntetni. Kétfős mesterlövész-osztag esetén az egyik tag a mesterlövész, a másik tag a megfigyelő, aki egyfelől egy nagy tűzerejű fegyverrel rendelkezik (az USA fegyveres erőinél jelenleg jellemzően M16A3/M203, vagy hasonló (pl. M4A1) fegyverrel), hiszen az ő feladata a lőpozició védelme, másfelől a mesterlövész akciója közben megkeresi és azonosítja a célpontokat, megadja a mesterlövésznek a célpont(ok) távolságát, illetve a szélsebességet, valamint ő értékeli a találatot. A megfigyelő és a mesterlövész kiképzése azonos, általában a jobb kezűek lesznek a mesterlövészek, és a jobb fejűek a megfigyelők, hiszen nekik kemény matekot kell végezni, hogy a hőmérséklet, a szél és a távolság függvényében milyen korrekciókra van szükség (persze ez erősen egyénfüggő, a mesterlövész is lehet nagyon jó e téren, és saját maga határozhatja meg szükséges korrekciókat a megfigyelő adatai alapján). A célkörzetbe érve felkutatnak egy ideális lőpoziciót, amely egyfelől jó rálátást biztosít a célkörzetre, másfelől kellően rejti is őket. Ezután "kicuccolnak", a lőpoziciót kellően álcázzák, kipakolják a felszerelésüket, majd felmérik a célkörzetett, referenciapontokat meghatározva (pl. sárgáslevelű fa, őrbódé, vagy kuka, stb.), amely távolságát lemérik és később viszonyítási pontként használják fel őket. Több cél esetén a megfigyelő "tag" kártyát készít, amelyen feltünteti a célpont távolságát és főbb jellemzőit, így gyors egymásutáni célleküzdésnél a mesterlövész már tudja, hogy milyen apróbb korrekciókra van szükség.
Egy megfigyelő/mesterlövész párbeszéd kb. így néz ki:
Megfigyelő: Célpont! "C" Szektor, TRP (Célpont Referencia Pont) négytől jobbra 50, fel 50.
Mesterlövész: Nyugtázva, "C" szektor, TRP négytől jobbra 50 és fel 50.
Megfigyelő: Magányos katona fekete barretben, hátán AK.
Mesterlövész: Nyugtázva, magányos katona fekete barretben, hátán AK. Célpont azonosítva!
Mesterlövész: 2 mil a sliccétől a fejéig. (1 mil = 1000 méteres távolságból 1m magasság, a katonai optikai távcsöveknél általában mil beosztású, így lehet következtetni a távolságra, ha egy cirka kétméteres ember nyolc mil magasnak látszik a távcsőben, akkor mintegy 250 méteres távolságra van, de manapság már inkább lézeres távolságmérő használ a megfigyelő a távolság megállapítására)
Megfigyelő: Nyugtázva, 2 mil a sliccétől a fejéig. Távolságot 500-ra állítani.
Mesterlövész: Nyugtázva, távcső 500-on.
Megfigyelő: Szél ballról jobbra, 6 mérföld, tarts egynegyed mil-t ballra.
Mesterlövész: Nyugtázva, szél ballról jobbra, 6 mérföld, egynegyed mil-t ballra.
Bummm...Megfigyelő: Találat a mellkason, célpont kiiktatva.
Mesterlövész: Nyugtázva, célpont kiiktatva.
A kiképzés igen alapos, magas szintű állóképességre, és nagy fokú önállóságra van szükség, minde mellett a különféle terepviszonyok közötti tájékozódás és túlélés képességét is el kell sajátítani, ahogy a rejtőzésködést és álcázást is. Miután felderítő tevékenységet végeznek, ismerniük kell a különféle technikai eszközöket (pl. megállapítani, hogy milyen légvédelmi rendszer van az orruk elött, milyen radarral), kezelni és karbantartani kell tudni a rádiójukat, és természetesen piszok jó lövészek is kell lenniük. Ebből látható, hogy a mesterlövészek elitjét ők képviselik, noha a legtöbb hadseregben a "sima" és a "felderítő" mesterlövész feladatkör összeolvadt.

USMC felderítő-mesterlövész páros
A mesterlövész esetén az elvárások (USMC):
-Első osztályú fizikai állóképesség és teljesítőképesség.
-Kitűnő minősítés a lőgyakorlatokon.
-Inteligens, hidegfejű, tanulóképes, döntéshozásra képes természet.
-A gyalogos taktikák teljes körű ismerete.
-Jó tájékozódási képesség, térképolvasás és az iránytű használatának elsajátíatása.
Kizáró okok:
-Balkezesség (kivéve, ha nagyon magasszintű a tudása)
-Szemüveges (kivéve, ha nagyon magasszintű a tudása)
-Dohányzás (kivéve, ha nagyon magasszintű a tudása)
-Kontrolálhatattlan érzelmi kilengések.
Egy USMC mesterlövész-páros felszerelése:
-1db M40A3 mesterlövészpuska, 10x nagyítású távcsővel.
-1db M16A3/A4 gépkarabély (4x nagyítású távcsővel, alkalmanként M203-al)
-1db .45ACP M1911 pisztoly
-1db x20 nagyítású M49 megfigyelőtávcső
-2db Nagy látószögű binoculár távcső, mil beosztású szálkeresztettel.
-1db Rádióberendezés
-1-1db éjjelátó fegyver távcső és megfigyelő távcső, szükség esetén.
"Nehéz" mesterlövész:

Elöl Rai M500 .50BMG kaliberű mesterlövész puska, hátul M21.
Igazából a "sima" mesterlövészek közé tartoznak, azonban nagy űrméretű rombolópuskáik inkább az ellenséges könnyen páncélzott vagy páncélzat nélküli eszközök elleni harc a feladatuk. A 12.7mm vagy akár 14.5mm páncéltörő lövedékek a páncélzott szállító járművek többségén úgy mennek át, mint kés a vajon. Az 1980-as évektől kezdtek elterjedni a nagy űrméretű mesterlövész fegyverek, a nagy, nyílt terepen ugyanis elvi lehetőség van akár 1km-ről vagy még messzebbről is célzott lövést leadni, és ezek a nagy energiájú lövedékek kevésbé érzékenyek a szélre, illetve laposabb a röppályájuk, mint a kisebb űrméretű puskalövedékek. Ugyanakkor alkalmazásuk inkább egyfajta hóbort lett e tekintetben, mint szükségszerűség (bővebben a fegyvereknél). A nagy kaliberű fegyverek másik előnye a taktikai felhasználás - például egy konvoj élen haladó járművét a megfelelő helyen kilőve az egész konvojt meg lehet torpantani, aztán aknavetővel vagy vállról indítható rakétákkal valóságos mészárlást lehet végezni köztük.
|
|
Mesterlövész-elhárító:

Counter-sniper oktatás valahol amerikában.
Sárkány ellen sárkányfű - mesterlövész ellen egy másik mesterlövész a legjobb védekezés. Ha már tudjuk, hogy egy területen ellenséges mesterlövész dolgozik, akkor a legjobb védekezés a saját mesterlövészeinket is a területre küldeni. Ők ezután a lehető legkevésbé feltűnően felmérik a terepet, és megkeresik azokat a pontokat, ahol potenciálisan ki lehet alakítani egy jó tüzelési poziciót - és elhelyezkednek úgy, hogy ezekre jól rálássanak. Utána már csak várnak, hátha feltünik valahol, esetleg tüzet nyitva elárulja magát.
A témához tartozik egy érdekesség: biztos sokaknak feltünt, hogy az utóbbi időben az USA fegyveres erőinél megjelentek az "alacsony láthatóságú" (low visibility), vagy éppen álcázószinekben pompázó rendfokozati jelzések és országjelzések. Ennek oka szintén a mesterlövészek dolgát megnehezíteni - hogy minél nehezebb legyen kiszúrni a tiszteket (a tisztelgés elhanyagolása a frontvonalon szintén bevett szokás már jóideje). A mesterlövész elleni főbb lehetőségek: ha a lövedék egy tárgyat (pl. falat, fát) ér, akkor abba egy ceruzát vagy tollat dugva meg lehet állapítani, hogy nagyjából merről jött a lövés - tehát megadja a mesterlövész hozzávetőleges pozicíóját. Egy másik lehetőség a torkolatűz vagy a dörej alapján való behatárolás, az elöbbi eléggé esetleges, hiszen éppen rá kell látni a fegyver csövére, és az utóbbi sem ad sokszor biztos pontot (főleg olyan helyen, ahol sok helyen megtörhet a hang, pl. épületek között).

A kép eredeti felirata szerint NAVY SEAL counter-sniper oktatás. Érdekes és találékony mindenestre a fegyver és a lövész álcázása.
Jobb megoldás felverődő port keresni, amelyet a csőtorkolatnál kiáramló lőporgázok vernek fel. Ha a biztos pozició nem ismert, bevett szokás a legvalószinűbb tüzelési pont vagy pontok tűz alá vétele - ha másra nem is, de a pillanatnyi morálra kedvezőleg hat. Ennek drasztikusabb megoldása a tűzérségi vagy légi csapás a feltételezett pozicióra. Ha a feltételezett pozició ismert, lehetőség van még például a füstgránátok általi álcázásra, a füst megfosztja a pontosság általi előnyétől a mesterlövészt, míg az esetleges géppuska-tűzfedezetett kevésbé érinti (természetesen e fedezettűz inkább csak a mesterlövész fedezékbe való üldözését szolgálja, hiszen találatot elérni így szinte reménytelen - ám még mindig esélyesebb a sok leadott lövés miatt, mint hogy a mesterlövész találjon el valakit).
Mesterlövészek felderítésére az utóbbi években kezdenek elterjedni a járművekre telepített "fülelő" berendezések. Ezek egy mikrofon-árbócból (6, vagy több mikrofonnal) és egy számítógéppől állnak. A lövés hangjának a különböző mikrofonokba való érzékelése közötti idő alapján képesek meghatározni +/- 15-20°-os pontosságal a hang forrását, egy AK-47-esből leadott lövést pedig a tereptől és a háttérzajoktól függően 50-150 méterről "hall meg" berendezés.

A "fülelő" mikrofon-árbóc.
Rendőrségi mesterlövészek:

Egy SWAT mesterlövész pózol
Alapjaiban térnek el katonai mesterlövészektől. Az ő doktrinájuk alapvetően a célszemély 100%-os azonosítása és leküzdése, viszonylag kis távolságból (100-150m). A rejtőzködésre kevésbé adnak, viszont a megfigyelő sok esetben szintén jelen van, első sorban a célszemély(ek) megtalálása és beazonosítása céljából. Fegyverzet terén nagy szórás van, miután legtöbbször csak egy lövés leadására van esély, a forgó-toló záras puskák ideálisak a feladatra - ám az 1972-es Olimpia utánm, a terrorelhárítás előtérbe kerülésével felmerült az igény, hogy adott esetben több, erősen felfegyverzett célpontot is le kell tudni küzdeni. Ezen feladatra jellemzően öntöltő 7.62x51mm-es mesterlövészpuskák terjedtek el (pl. HK PSG1), míg a hagyományos célra jellemzően forgó-tolózáras puskák 7.62mm körüli űrméretben