Húsz évvel ezelőtt, 1991. január 17-én kezdődött meg az első öböl háborúként is emlegetett Sivatagi Vihar elnevezésű hadművelet (Operation Desert Storm), amelynek célja az előző év augusztusában Irak által megszállt Kuvait felszabadítása volt. A két évtizeddel ezelőtti történéseket, és a fegyveres konfliktushoz vezető eseményeket Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő elevenítette fel a honvedelem.hu kérésére. Írásunk első része.

Az első öbölháborúhoz leginkább az vezetett, hogy Irak egy rendkívül költséges és sikertelen háborút folytatott 1980. szeptemberétől 1988. júliusáig szomszédja Irán ellen – mondta el a honvedelem.hu érdeklődésére Tálas Péter, hozzátéve: ez a háború kivérezte az országot, nagyon nagy emberi és anyagi veszteségeket okozott Iraknak. A Szaddám Husszein vezette ország közel félmillió embert vesztett a nyolc éves öldöklés alatt, az anyagi kár pedig meghaladta a tízmilliárd dollárt. Ráadásul emellett el is adósodott az ország, több mint 70 milliárd dollárral tartozott néhány környező államnak.

Előzmények: háború és olajárak

„Bagdad, az Iránnal folytatott háborút követően arra számított, hogy Kuvait, az Egyesült Arab Emirátusok, valamint Szaúd-Arábia ugyanúgy támogatják majd az újjáépítést, mint azt a háborúban tették. Ennek megfelelően az Iránnal kötött béke után Irak tízmilliárdos segélyt kért szomszédjaitól, emellett pedig még azt is szerette volna elérni, hogy a három ország által folyósított harminc milliárdos kölcsönt engedjék el” – fogalmazott a biztonságpolitikai szakértő.

Tálas Péter hozzátette: követeléseit kiegészítve 1990 májusában Szaddám Husszein kezdeményezte azt is, hogy a kőolajtermelő országok ezek után mindenkitől függetlenül, saját maguk határozzák meg az olajárakat. Mindez kétségbe ejtette a nyugati világot, hiszen Irak mellett Kuvait, az Egyesült Arab Emirátusok, valamint Szaúd-Arábia birtokolja a Föld még kitermeletlen kőolaj készletének negyven százalékát.

Tálas szerint Kuvait megszállásához vezetett az is, hogy az irak-iráni háború ideje alatt a Perzsa-öböl menti országok figyelembe vették azt az iraki követelést, amelyben Szaddám Husszein kérte, hogy az olajárakkal és a termelés csökkenésével próbáljanak meg bevételt biztosítani Irak számára. A háború után azonban ezt már egyik állam sem vállalta. Sőt, pontosan Kuvait volt az az ország, amelyik szinte azonnal felemelte a kitermelését, lenyomva ezzel az olaj árát, amely így még a nyolc évig tartó háború ideje alatt tapasztalhatónál is alacsonyabb szintre süllyedt. Ez a kuvaiti lépés nagyjából évi 7 milliárd dollár veszteséget jelentett volna Irak számára.

Kuvait lerohanása

A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Stratégia és Védelmi Kutatóintézetének (SVKI) igazgatója szerint ezek voltak azok a tényezők, amelyek közrejátszottak Szaddám Husszein döntésében, azaz Kuvait lerohanásában és elfoglalásában. Természetesen voltak olyan történelmi hivatkozások is, melyek ürügyet szolgáltattak Iraknak Kuvait bekebelezésére. Például egy olajban gazdag terület vitatott hovatartozása, amelyről Bagdad azt állított, hogy Kuvait innen lopja az olajat, és ezzel dollármilliárdoktól fosztja meg.

„Aztán 1990. augusztus 2-án, a hajnali órákban mozgásba lendült az iraki hadigépezet, s néhány óra alatt megszállta Kuvaitot. Sőt, Szaddám Husszein nemcsak lerohanta szomszédját, hanem augusztus 8-án be is jelentette, hogy a két ország egyesült” – mondta Tálas Péter, akitől megtudtuk azt is, hogy bár a fegyveres akciót minden ország elítélte, Szaddám Husszein nagyon ügyesen összekötötte a kuvaiti konfliktust a palesztin kérdéssel. Azt ígérte ugyanis, hogy elhagyja Kuvaitot, ha Izrael is hajlandó kivonulni a megszállt területekről, Szíria pedig Libanonból. Ezzel a bejelentésével nagy népszerűséget szerzett az arab lakosság körében.

Az iraki támadást hosszú diplomáciai huzavona követte, amelynek során az ENSZ két nagyon fontos határozatot is hozott. Még augusztus 2-án elfogadták a 661-es számú határozatot, amelyben elítélték a támadást, és szankciókat léptettek életbe Irakkal szemben. Aztán november 21-én megszavazták a 678-as számú határozatot is, amellyel ultimátumot intéztek Bagdadhoz. Ebben kimondták: az iraki hadseregnek 1991. januárjáig ki kell vonulnia Kuvaitból.